A hatvanas években az étteremkalauzok unalmas jegyzékek voltak, tele hangzatos címekkel, de kevés magyarázattal arról, miért érdemes egy-egy éttermet felkeresni. Henri Gault és Christian Millau, két merész újságíró ráérzett arra, hogy megérett az idő a változásra.
Henri Gault és Christian Millau az 1960-as évek elején együtt dolgozott a Paris-Presse című lapnál, ahol Gault a „Week-end et promenades" rovatot vezette. Millau minden héten átolvasta Gault írásait, és hamarosan közös szenvedélyük lett a francia gasztronómia felfedezése. A rovat hamar népszerűvé vált, mert a szerzők merészen, őszintén és szokatlanul írtak az éttermekről, szembemenve a kor megszokott, konzervatív gasztro kritikáival.
1962-ben jelent meg az első, Párizsra fókuszáló útmutató, amely a francia főváros éttermeit, borászatait, szállodáit mutatta be modern stílusban. Christian Bourgois, a Julliard könyvkiadó igazgatója finanszírozta a projektet, és a könyv elég jól fogyott ahhoz, hogy a folytatáson gondolkodjanak.
1969-ben született meg a „Le Nouveau Guide", amely már nemcsak Párizsra, hanem egész Franciaországra kiterjedt – ez lett a Gault&Millau elődje, a siker megalapozója. A csapat ekkor még csak egy kis, nonkonformista ínyencekből álló közösség volt, amelyben Henri Gault két sógornője, Christian Millau egy régi barátja, valamint André Gayot újságíró vett részt.
„Óriási káosz volt ott, a látogatók borosládákon ültek. Mégis ott, a koszos poharak között született meg a Nouveau Guide 1969 márciusában".
Az első szerkesztőség egy szerény, háromszobás lakásban működött, majd egy raktárhelyiségbe költöztek, ahol a legendás útmutató végül megszületett. Christian Millau visszaemlékezése szerint: „Óriási káosz volt ott, a látogatók borosládákon ültek. Mégis ott, a koszos poharak között született meg a Nouveau Guide 1969 márciusában". Az első évben 100.000 példány kelt el a kiadványból.
1972-ben jelent meg aztán az első, egész Franciaországra kiterjedő Gault&Millau étteremkalauz, amely új mércét állított a gasztronómiai értékelésben. Ez volt az a pillanat, amikor a sárga könyv igazán forradalmasította a gasztronómiai világot. A szerzők saját költségükön járták be az országot, és az ételek ízét, a tálalást és a séfek kreativitását vették figyelembe.
Az 1972-es első kiadás „1200 jó éttermet minden árkategóriában" tartalmazott. Ez a függetlenség és újító szellem tette a Gault&Millau-t a modern gasztronómia egyik legfontosabb referenciájává. Az étteremkalauz nem kizárólag a luxuséttermeket kereste, hanem a forradalmi ízeket, a prezentációt és a séf fantáziáját díjazta.
A Gault&Millau Nouveau Guide-ja nemcsak étteremkalauz volt, hanem egy egész gasztronómiai szemléletmód kiáltványa. Szembefordult a nehéz francia konyhával, és utat nyitott az innovációnak. A sárga könyv azóta is a független, minőségi gasztronómia szimbóluma, amely nem egy szűk réteghez szól, hanem mindenkihez, aki az ízek mögött a történeteket, az embereket, a pillanatokat keresi. Az első kiadás valóban történelmet írt – nemcsak azért, mert új mércét állított fel, hanem mert bebizonyította: a gasztronómia nem privilégium, hanem élmény, amit mindenkinek joga van megélni és értékelni.
Budapesten zajlott a Julius Meinl Barista Championship magyar és szlovák döntője. A versenyen a régió Julius Meinl-baristái egy látványos, intenzív és inspiráló napon mutatták meg tudásukat. A nemzetközi döntőre Bécsben kerül sor.
Térkép mutatja, mely hazai pincészetek csatlakoztak eddig a tavasz egyik legpezsdítőbb programsorozatához!
Baristák, még jelentkezhettek a versenyre! Április 16-án Budapest válik a kávészakma egyik közép-európai központjává: a Julius Meinl Barista Championship magyar és szlovák döntőjének a Time Out Market Budapest ad otthont.
Tíz napon át a tavaszi zsengék a főszerepben: Budapest és környékének vendéglátóhelyei csatlakozhatnak egy inspiráló új kezdeményezéshez. Április hónap a Tavasz a Tányéron kezdeményezéssel zárul!