Hosszú Tányér

Külföldön bevált szokás, hogy egy jól összeszokott párosra épül egy étterem. Itthon még kevés a példa rá, de a Hosszú Tányér épp ilyen. Baranya bájos kis településén járunk, mindössze 3300 fő lakja. A falusi turizmusra építő község két része a „főszög” és „faluvég", akárcsak egy népmesében. A Hosszú Tányér meséjét pedig Hosszú Franciska tulajdonos, a hely megálmodója és Horváth Attila séf, társtulajdonos írja. Kívülről egy szokásos falusi épület fogad, nem a romantikus, skanzenszerű fajtából. Az átlagos külső azonban egy kiváló ízléssel kialakított és berendezett, kortárs éttermet takar. Kint árnyas terasz, esténként sárga színű fényfüzér világít. Bent bézs, natúr színek, hangulatvilágítás, nyerskőfalban boltíves bemélyedésben kialakított könyvespolc, az asztalokon választékos teríték és gyertya. A részletekre való odafigyelés olykor egészen zavarbaejtő: az étlap selyembevonatú. A pécsi selyemfestő, Melegh Andrea munkáját dicséri. A kiszolgálás és az ételek minősége, kidolgozottsága is ehhez a szinthez igazodik, még a csirkés ételünk alapanyagáról is megtudjuk, hogy a baranyai Romonyán Hegedűs Tibor tenyészette, és különleges fajta, Gallus Gallus Domesticus Pannonicus. Nem hétköznapi itt a vendéglátás. Meglepő, hogy a séf ezt megelőzően egy közeli csárdában dolgozott, sok képzettebb séf ételei nem ennyire egyediek, kifejező ízűek. Előételünk, az alma-dió-zeller-shiso egy hatalmas porcelánalmán érkezik, a legszebb és legüdébb aromájú Waldorf-saláta, amivel valaha találkoztunk. Főételünkben a szarvasgerinc textúrája tökéletes, a répakrémnek és a jus-nek pedig minden cseppje arany. Ha a Mecsekben, a Zengő lábánál járunk, ütemezzünk be itt egy látogatást, de figyeljünk az időzítésre: péntektől vasárnapig tartanak nyitva.