M. étterem

Budapest egyik igazi különce a még nevében is titokzatos M. étterem. Belső-Erzsébetváros egy szürke utcájában működnek immár közel negyed százada, 2002 óta – de valójában teljesen kortalan ez az étterem. Nehéz meghatározni a stílusukat: bohókás, otthonos, a trendeknek való mindenféle megfelelési vágy nélkül. Francia és magyar konyhát visznek, kedvesen kopottas berendezéssel, papírlapokkal bevonva a falakat és az asztalokat, a papírokra bútorformákat nyomtatva, mintha csak egy babaházban ülnénk. Bent félhomály, falikaros lámpák sárga fénye, friss virágok a vázákban, az utcai asztalokon hamutál, viseltes pad. A kicsit elvarázsolt helyen szívélyesen fogadnak, formalitások nélkül, mintha csak odalépne hozzánk egy kedves ismerős. Ennek megfelelően néha késlekedik a kiszolgálás, de nem zavaró mértékben. Az étlap aktuális, sok friss, szezonális alapanyaggal dolgoznak. Egyszerű, de szerethető konyhát visznek, kisebb-nagyobb technológiai hibákkal, de alapvetően jó ízekkel, érezhetően jó szívvel főzve. A polipsalátánkban kifejezetten szépen készült a polip, marinált halakkal roppanós zöldbabbal, édes bébiparadicsommal gazdagították. Frissítő, remek előételnek bizonyult. A spárga-vajtök fogásunkban diadalmaskodtak a tavasz zsengéi. Nem csak a hely egésze barátságos, hanem az árak is. Jóval a környék éttermi árai alatt dolgoznak, a futósoron zajló turistakiszolgálás helyett háziasan, a bulinegyed pörgése helyett komótosabb tempóban, emiatt szívesen marad is a vendég régi módra, ráérősen, és ide szívesen vissza is tér az ember.