MI A KŐ

A Káli-medence őrület után szépen helyükre kerültek a dolgok. Kitartóan, a tőlük megszokott színvonalon működik Köveskálon a MI A KŐ. A név is szellemes: egyszerre idéz Petőfit, és utal a valaha itt volt Pannon-tenger ma is látható kőmaradványaira. Az egész hely megkapóan egyszerű. A portáját látva akár a helyi kisbolt is lehetne, de a berendezés egésze kerüli a Balaton környékére jellemző, olykor kicsit idegenül ható shabby chic vagy country stílust. Bent régies bútorok, szépen illeszkednek a kedves vidéki miliőbe. Az üvegterasz már modernebb, szintén minimalista: meghagyja a főszerepet a zöldellő kert nyújtotta látványnak. Ez is olyan, mint a hely egésze: rendben tartott, de nem túlgondozott, természetes. Cicák felbukkanása sem kizárt. A konyha is egyszerűségre törekszik, egy-egy tányér inkább emlékeztet az otthoni főzések hangulatára, mint éttermi szervizre. A frissességre törekvést jól mutatja a folyamatosan cserélődő étlap. Óvatosan kérünk ki bárhol is kijevi csirkét, hiszen rendre csalódást okoz a gyakran sajttal töltött hamisítvány. Itt épp ellenkezőleg: a szépen panírozott-sütött húst szarvasgombás vajjal töltötték, ami aranylóan folyt ki a krumplipürére. A diós gubát melegen, szeletben tálalták, sok dióval, dicséretes módon nem túl édes vaníliasodó-ágyon. Remekül működtek. Kutyabarát étterem, főszezonban szükséges az asztalfoglalás, mert nap mint nap megtelik vendéggel, ami sokat elárul a népszerűségükről – függetlenül a balatoni divathullámoktól.