YÜME

A helyszín ismerős: Józsefvárosban, a Baross utca egyik udvarában járunk, az egykori mosodából kialakított kultúrtér, a Patyolat mára jócskán romos, összegraffitizett épületében. Itt működött az Ensō, amelynek szerves folytatása a Yüme, Kámán Emese ötletgazda és Nádudvari Martin séf ugyanis maradt, akárcsak az ázsiai fúziós konyha, japán fókusszal. A kialakítás a helynek megfelelően kicsit ipari, kicsit (rom)kocsmás hangulatot áraszt. Bent félhomály, funkcionális, nem a legkényelmesebb bútorok, de kifogástalan tisztaságú a vendégtér. A hangsúly a konyhán van: hiteles és határozottan egyedi karakterű. A ramenen túl sokféle kisebb, izgalmas fúziós fogás közül választhatunk. Vacsoránk csúcspontja a nasu dengak, a misóval sült padlizsán tonhalpehellyel, de remekbeszabott a borotvakagyló is chimichurrival, a korokke (japán krokett) szaftos sertéspofával és a csirkepaprikás udontésztával, amelyben a „paprikás" egy intenzív ízű szósz, az extra textúra pedig ropogós csirkebőr. Az alapanyagok frissek, a technikai kivitelezés megbízható, a fogásokban érződik a személyesség. Nem minden elem arányos az ételekben, de a kísérletezés jól áll ennek a kötetlenebb műfajnak. A felszolgálók szakmailag felkészültek, az ételekről szívesen mesélnek. Az italkínálatban nem a bor dominál; pozitívum, hogy minden tétel kérhető pohárral is. A koktélkínálatuk egyedi, a másik nagy erősségük a konyhán túl. Az olyan helyektől igazán izgalmas Budapest, mint a Yüme. Határfeszegető, minőségében mégis stabil konyha.